„ Játszunk." Seo Woo-Yeon egy egyszerű egyetemi tapasztalatra vágyik, távol az idegesítő mostoha testvérétől, Woo-Jintől. Képzeld el, milyen frusztrált lehet, mikor Woo-Jin nemcsak ugyanarra az egyetemre kerül, mint Woo-Yeon, hanem még ugyanarra a szakra, sőt osztályba is követi! Ezért Woo-Yeon elhatározza, hogy megmutatja a világnak, milyen szörnyű is a bátyja, de ... nos, az emlékezete mostanában nagyon hiányos, és a dolgok tetejébe még Woo-Jin a szokásosnál is önelégültebben viselkedik. Ugyan mi történik akkor, mikor Woo-Yeon nem emlékszik, de mi köze van ehhez Woo-Jinnek? „ A játéknak vége."